5. Az AIS alkalmazhatósága

Mivel nem minden úszólétesítmény rendelkezik AIS eszközzel és a fedélzeti AIS-állomás is esetenként meghibásodhat, szükséges más eszközök alkalmazása is, úgymint URH-sávú kommunikációs rádió vagy radar. Ezen kívül magától értetődő az is, hogy a jól bevált figyelőszolgálat fenntartása szintén elengedhetetlen. Mindezekből eredően az AIS kizárólagos használatával nem garantált, hogy teljes képet kapunk a forgalmi helyzetről.

Ahogy az minden rádiókommunikációs rendszer velejárója, az AIS használata során is felléphet műszaki meghibásodás, vagyis az üzenetek fogadása nem minden esetben garantált.

A rendszer a menetben lévő úszólétesítmények helyzetére vonatkozó információkat átlagosan 10 másodpercenként küldi és fogadja. A statikus információk küldése és fogadása viszont megközelítőleg 6 percenként történik. Meglehetősen ritkán az is előfordulhat, hogy egy üzenet elvesztése esetén viszonylag sok idő telik el, mire az adott úszólétesítménnyel kapcsolatos minden információ újra rendelkezésre áll.

A fogadott adatok minősége megegyezik a küldő fél fedélzetén betáplált adatok minőségével, emiatt függ a kézi bevitel minőségétől, a konfigurációtól, valamint a csatlakoztatott érzékelők jeleitől. Következésképpen a belvízi AIS-állomásokon tárolt adatokat szükségszerű folyamatosan pontosítani és naprakészen tartani.

Az AIS nem nyilvános kommunikációs rendszer. Fő feladatán, azaz más úszólétesítmények azonosításán túlmenően lehetőséget teremt a víziközlekedés biztonságával kapcsolatos információcserére is. Ilyen jellegű információkra a biztonsággal kapcsolatos szöveges üzenetek, illetve olyan fontos adatok, mint a vízállás vagy a víziúton kialakuló veszélyhelyzetekhez kapcsolódó tájékoztatások hozhatóak fel példaként.

Ebből eredően megjegyzendő, hogy a jogszabályok szerint az AIS csak a víziközlekedés biztonságával kapcsolatos kommunikációra szolgál, vagyis nem használatos általános hírközlési célokra. Az AIS helytelen használata jogi lépéseket vonhat maga után.